Október 7.: amit a Hamász lefilmezett, és amit a vizsgálók dokumentáltak

Október 7. reggele

2023. október 7., szombat, zsidó sábát és Szimchát Tóra ünnepe volt. Aznap reggel a Hamász és szövetséges terrorcsoportjai összehangolt támadást indítottak a Gázai övezetből Dél-Izrael ellen. Egy brit pártközi parlamenti bizottság később csaknem 5000 lövedékből álló nyitó rakétazáporról, a határkerítés 119 ponton történt áttöréséről, valamint szárazföldi, siklóernyős és csónakos beszivárgásokról írt. Az Anti-Defamation League aznapról szóló beszámolója szerint a támadók több mint 1200 embert öltek meg, többségükben civileket, és 251 túszt ejtettek. A parlamenti bizottság 1182-re tette a halálos áldozatok számát, több mint 4000 sebesülttel, és 251 Gázába hurcolt embert rögzített, közülük 210-et élve, 41-et már holtan.

Az összesítések közel esnek egymáshoz, és egy dolgot egyértelművé tesznek: a célpont a civilek voltak. A parlamenti bizottság a halottak között 863 civilt számolt, az összes 73 százalékát, és megállapította, hogy a megöltek 27 százaléka nő és gyerek volt. Az izraeli áldozati adatok egy összeállítása később 1195-re tette az október 7-i halálos áldozatok számát, köztük 778 civilt, 282 katonát, 57 rendőrt és 38 helyi biztonsági tisztet, közöttük két csecsemőt, 12 tíz év alatti gyereket és 36 10–19 éves fiatalt. A halottak többsége zsidó izraeli volt. A terroristák Izrael arab állampolgárait, köztük beduinokat, valamint külföldi munkásokat is megöltek, megsebesítettek vagy elraboltak. A megöltek vagy túszul ejtettek között 44 ország állampolgárai voltak; a külföldi áldozatok legnagyobb csoportját a thai mezőgazdasági munkások alkották. Az American Jewish Committee legalább 21 megölt és akár 54 túszul ejtett thaiföldi állampolgárt rögzített, és megerősítette, hogy otthoni ápolásban dolgozó filippínók és Srí Lanka-iak is voltak a halottak és eltűntek között.

A számokat az azonosítások előrehaladtával módosították, és a tagadók előszeretettel mutatnak erre. Nézze meg, melyik irányba mozdultak. A korai izraeli becslések meghaladták az 1400-at. 2023 novemberében Lior Haiat, a külügyminisztérium szóvivője azt mondta az Agence France-Presse-nek, hogy a frissített szám körülbelül 1200, „mert sok azonosítatlan holttest volt, és most úgy gondoljuk, hogy azok terroristákéi… nem izraeli áldozatoké”. Figyelmeztetett, hogy ez becslés, nem végleges szám. Az alacsonyabb összesítések igazságügyi munkából születtek, amely elválasztotta az izraeli halottakat a harcokban megölt terroristáktól, és nevekhez rendelte a maradványokat. A vitatott számokat vitatottként kell közölni. A nagyságrend nem képezi komoly vita tárgyát a kormányok, a hírügynökségek, sem a helyszíneket megvizsgáló parlamenti és civil vizsgálók között.

A kibucok, a fesztivál és az utak

A legnagyobb egyedi polgári emberveszteség a Re’im kibuc közelében tartott szabadtéri trance fesztiválon történt, amelyet általában Novának vagy Supernovának neveznek. A parlamenti bizottság beszámolója szerint ott több mint 370 embert öltek meg, többségükben fiatal résztvevőket, a történelem általa leghalálosabbnak nevezett koncert elleni támadásában. Egy későbbi izraeli katonai összesítés, amelyet az azonosított Hamász-emberrablókról szóló tudósítások foglaltak össze, a fesztivál halálos áldozatainak számát 364-re tette, 44 túszul ejtett emberrel. A megöltek mintegy fele-60 százaléka nem magán a fesztivál helyszínén halt meg. Azokat, akik maradtak, rejtekhelyeiken lőtték le: a színpad alatt, a bár mögött, mobilvécékben és hulladéktárolókban. Azokat, akik elmenekültek, autóikban érte rajtaütés gépfegyvertűzzel és páncéltörő gránátokkal, vagy a 232-es út, a gázai határ menti övezet fő útja menti óvóhelyekbe dobott gránátok ölték meg őket. A Hamász terroristái elfoglalták az út kereszteződéseit, és több mint 30 helyszínt változtattak gyilkos zónává.

A kibucokban házról házra jártak. A parlamenti bizottság 32 polgári település elleni támadást rögzített, ahol órák alatt 416 embert öltek meg, és a 251 túszból 183-at onnan hurcoltak el. Be’eriben és Kfar Azában volt a legmagasabb a polgári halálos áldozatok száma, 99 és 62. Nir Ozban történt a legtöbb emberrablás: 75 embert ejtettek túszul, és hét holttestet hurcoltak el. Be’eriben egyes házakat felgyújtottak, hogy kiűzzék a lakókat, és lelőhessék őket. Az aznapról készült egyik izraeli összeállítás rögzíti, hogy a kibuc felszabadítása után több mint 130 holttestet találtak, ami katonákat is magában foglalhat, és hogy a biztonsági erők 103 terroristát öltek meg. Kfar Azában egy ugyanebben az összeállításban összefoglalt IDF-vizsgálat mintegy 100 behatolót talált az első hullámban, és egy második hullámot, amely egy kis helyi biztonsági csapatot sokkal nagyobb létszámmal szemben hagyott; a mintegy 900 lakosú közösségből 64 lakost gyilkoltak meg és 19-et ejtettek túszul. Nem a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád volt az egyetlen fegyveres résztvevő. A parlamenti bizottság és az izraeli katonai vizsgálatok egyaránt megemlítenek más gázai frakciókat, és helyenként gázai civileket, akik a kerítés megnyitása után csatlakoztak. Egy izraeli katonai vizsgálat később megállapította, hogy aznap reggel öt engedéllyel rendelkező gázai munkást és izraeli sofőrjüket ölték meg az utakon.

Maguk filmezték le

A támadók ennek nagy részét maguk rögzítették. A parlamenti bizottság megállapította, hogy a terroristák GoPro-kamerákkal, mobiltelefonokkal, sőt áldozataik telefonjaival élőben közvetítették a gyilkosságokat, az emberrablásokat és a holttestek meggyalázását, és feltöltötték az anyagot a Telegramra és más platformokra. Az izraeli biztonsági kamerák és fedélzeti kamerák ugyanezeket az órákat rögzítették az üveg túloldaláról. Ennyi első személyű felvétel mellett a vizsgálóknak nem kellett egyetlen vallomásra sem hagyatkozniuk. A bűncselekmény nagy részét maguk az elkövetők közvetítették.

Szexuális erőszak: a leginkább tagadott, a leggondosabban ellenőrzött

A szexuális erőszak a tények azon része, amelyet a leghevesebben tagadnak. Egyben az a rész is, amelyet a vizsgálók a legnagyobb óvatossággal kezeltek. A parlamenti bizottság több helyszínen, különösen a Novánál, egy mintát írt le: teljesen vagy deréktól lefelé részben meztelen holttesteket, többségükben nőkét, megkötözött kézzel, többször, gyakran fejbe lőve. Csoportos nemi erőszakról, szexuális csonkításról, valamint élő és halott áldozatok elleni támadásokról szóló beszámolókat rögzített. 2024 februárjában az Izraeli Nemi Erőszak Válságközpontok Szövetsége hivatalos forrásokra, a médiára, az elsőként kiérkezőkre és a központoknak átadott további anyagokra támaszkodva arról számolt be, hogy nőket, lányokat és férfiakat erőszakoltak meg, néha fegyverrel fenyegetve, beleértve sebesült nők elleni támadásokat, csoportos nemi erőszakot és partnerek, családtagok vagy barátok szeme láttára elkövetett nemi erőszakot. A tanulmány szerint a támadásokat „több elkövető, családtagok előtti bántalmazás, kivégzések és egyedi szadisztikus gyakorlatok jellemezték”, köztük a nemi szervek megcsonkítása. 2025 júliusában a Bar-Ilan Egyetemen működő Dinah Project túlélők, tanúk és mentőszemélyzet vallomásaiból arra a következtetésre jutott, hogy a szexuális erőszak széles körű és rendszerszerű volt a Novánál, a Nahal Oz-i katonai bázison, valamint Nir Oz, Kfar Aza és Re’im kibucokban, visszatérő mintákkal: részben vagy teljesen meztelenül, megkötözött kézzel talált áldozatok, kivégzéssel végződő csoportos nemi erőszak, és a nemi szervek elleni erőszak.

Hogyan gyűjtötték össze a bizonyítékokat

Az első órák tömeges áldozatokkal járó vészhelyzetet jelentettek, nem tankönyvi bűnügyi helyszínt. A holttesteket tűz alatt szállították el. A házak még égtek. Az azonosítás hosszú igazságügyi orvosszakértői munkává vált. A maradványok befogadóhelyekre és Izrael Országos Igazságügyi Orvostani Központjába kerültek, egy laboratóriumba, amely általában évente mintegy 2000 esettel foglalkozik, és túlterhelődött. Igazgatója, dr. Chen Kugel egy elszenesedett tömeget írt le, amelyről a CT-vizsgálat kimutatta, hogy két gerincoszlopot és két bordakosarat tartalmaz, láthatóan egy felnőttét és egy gyerekét, akik egy utolsó ölelésben forrtak össze. Az Izraeli Régészeti Hatóság régészeit vonták be, hogy összegyűjtsék azokat az égett csontokat, amelyeket mások talán nem vettek volna észre. A központ munkatársai szerint egyes holttestek annyira megcsonkítottak, égettek és szétdaraboltak voltak, hogy talán soha nem lehet azonosítani őket. Hónapokkal később izraeli tisztviselők még mindig új megállapításokat tettek: a Nova egyik biztonsági őrének, Elyakim Libmannak a maradványait Izraelben találták meg, miután véletlenül két másik fesztiváláldozattal együtt temették el őket. A hő, a széttöredezés és az összekeveredett maradványok elpusztítják azokat a bizonyítékokat, amelyekre egy tárgyalóterem vágyik. Ezért tartott egyes azonosítás hónapokig, és ezért vontak vissza később néhány korai nyilvános állítást bizonyos sérülésekről.

Izrael országos rendőrsége, az IDF, a Sin Bét és a polgári igazságügyi szolgálatok állították össze a büntetőügy aktáit. A támadók saját kamerái elsődleges forrásnak számítottak. Nyílt forrású elemzők azóta ezeket a felvételeket arcfelismerő eszközökkel használták az egyes elkövetők megnevezésére. Ettől függetlenül a Nemi Erőszak Válságközpontok Szövetsége interjúkat készített az elsőként kiérkezőkkel. A Dinah Project jogi szempontból vetette össze a nyílt forrású vallomásokat, a médiát, konferenciákat és tanulmányokat. Egy pártokon átívelő brit parlamenti bizottság 315 oldalas jelentést készített túlélők, gyászoló családok és túszok személyes vallomásai, valamint izraeli biztonsági, egészségügyi, tudományos és civil társadalmi tisztségviselők alapján. 2026-ban az Október 7-i, Nők és Gyermekek Elleni Bűncselekményekkel Foglalkozó Civil Bizottság közzétette kétéves vizsgálatát, a Silenced No More című jelentést, amely vallomásokon, hivatalos iratokon és több mint 10 000 fényképen és videórészleten alapul, és a szexuális és nemi alapú erőszak tizenhárom visszatérő mintáját azonosította.

Ezek a munkák nem azonosak, és nyíltan közlik korlátaikat. Az igazságügyi anyagot korlátozta a tűz és a holttestek gyors elszállítása. A fényképeket nem mindig osztályozták megfelelően. A nem szakemberek egyes értelmezései megbízhatatlanok voltak. A Nemi Erőszak Válságközpontok Szövetsége és a Dinah Project egyaránt megjegyezte, hogy sok áldozatot a támadás után meggyilkoltak, vagy túl traumatizált volt ahhoz, hogy beszéljen, így a valódi előfordulás talán soha nem lesz teljesen ismert. Ezek a korlátok valósak. Nem törlik el annak lényegét, amit a kamerák, a patológusok és a túlélő tanúk rögzítettek.

Amit a vizsgálók találtak, és amit nem

Semmit sem kell felnagyítanunk. A nyilvántartás a javításokkal együtt is elég erős. A halálos áldozatok számát lefelé módosították, miután az azonosítatlan holttesteket terroristákként ismerték fel. Egyes maradványokat rossz emberekkel temettek el, és újra kellett vizsgálni őket. Az igazságügyi csoportok égett szövetekből nem mindig tudták megmondani, pontosan mely sérüléseket okozták a halál előtt. Egy rövid helyreállítási művelet nem tudott minden helyszínt feltérképezni. Amit a későbbi vizsgálatok feltérképeztek, az bőven elég ahhoz, hogy eltemesse azt az állítást, hogy mindez meg sem történt.

A szexuális erőszak tekintetében a nyilvántartás egybecseng, és konkrét. A parlamenti bizottság megtalálta a megkötözött, részben meztelen, lelőtt holttestek mintáját, különösen a Novánál. A nemi erőszak válságközpontjai csoportos nemi erőszakot találtak a fesztiválon, a határ menti településeken, a lerohant katonai állásokon és a fogságban. A Dinah Project hat helyszínt nevezett meg, és ugyanazon cselekmények több helyen történő ismétlődését a tervezés, nem pedig a véletlen bizonyítékaként kezelte. 2024 májusában az IDF kihallgatási videókat tett közzé, amelyeken egy Hamász-tag apa és fia, Jamal Hussein Ahmad Radi és fia, Abdallah leírta, hogyan erőszakoltak meg egy nőt Nir Oz kibucban; Abdallah elmondta, hogy apja ezután megölte. Az IDF zsákmányolt héber és arab nyelvű kifejezéslistákat is közzétett, amelyeken ezek szerepeltek: „Vedd le a nadrágod”, „Vedd le a ruhádat”, „Nők ide” és „Tedd fel a kezed és tárd szét a lábad”. Miért lenne szükség ezekre a kifejezésekre egy katonai célpontok elleni rajtaütéshez? A The New York Times, ahogy az igazságügyi nyilvántartás későbbi összeállításai összefoglalták, 2023 decemberében az izraeli hatóságok által átadott vizuális anyagokról számolt be, köztük egy nőről, akinek combjába és nemi szervébe szögeket vertek, valamint katonák és civilek halálos ágyéki sérüléseiről. A Hamász tagadja, hogy tagjai szexuális bűncselekményeket követtek volna el. Két elfogott tagja az IDF által közzétett kihallgatási videókon nemi erőszakot írt le.

A tagadók, és amit nem tudnak megmagyarázni

A tagadásnak több formája van: a mészárlást kitalálták vagy durván eltúlozták; a polgári haláleseteket az izraeli erők okozták; a szexuális erőszak propagandatörténet. Az Anti-Defamation League katalogizálta azokat az állításokat, amelyek szerint az utóhatásokról készült fényképeket megrendezték vagy szoftverrel állították elő, hogy a Hamász nem ölt meg civileket, és hogy a nemi erőszakról szóló beszámolók ellenőrizetlenek. A Hamász tagadja a szexuális erőszakra vonatkozó vádakat, miközben saját tagjainak kamerái dokumentálták a gyilkosságokat és az emberrablásokat. Musza Abu Marzuk, a Hamász politikai irodájának tagja azt állította, hogy az aznap megölt izraeli civilek többsége izraeli harckocsilövedékek és légibombák áldozata lett, nem a Hamász puskáié. Aztán hallgassa meg Ghazi Hamadot, a Hamász egy másik tisztviselőjét a libanoni televízióban 2023. október 24-én: „az Al-Aksza Áradat csak az első alkalom, és lesz második, harmadik, negyedik”, és „minden, amit teszünk, igazolt”. Ez szándéknyilatkozat, nem igazságügyi bizonyítási eszköz. Rosszul fér össze bármilyen állítással, amely szerint a támadás egy félresikerült, korlátozott katonai rajtaütés volt.

A tagadásra nem a kiabálás a válasz. Hanem olyan források összefutása, amelyeknek nincs közös megbízásuk: a támadók saját felvételei; izraeli rendőrségi és katonai vizsgálatok; az Országos Igazságügyi Orvostani Központ munkája; egy brit parlamenti bizottság, amely kivégzéseket, csonkításokat és szexuális erőszakot rögzített; egy nemi erőszak válságközpontjainak tanulmánya az elsőként kiérkezők alapján; és a Dinah Project jogi felülvizsgálata, amely több helyszínen ugyanazt a mintát találta, és rendszerszerűnek nevezte. Mindez nem követeli meg a gázai arabok mint nép gyűlöletét. Azt követeli meg, hogy különbséget tegyünk egy polgári lakosság és azon terrorcsoportok között, amelyek megtervezték és lefilmezték családok, fesztiválozók és külföldi munkások megölését, valamint azok között, akik továbbra is túszokat tartottak fogva.

Akik megpróbálták megállítani, nem csak katonák voltak. Youssef Ziadna, egy beduin arab sofőr, egy csoportot vitt a fesztiválra. Egy reggel 6 órai segélyhívás után tűz alatt visszament, mintegy harminc embert gyűjtött fel a buszára, és elérte a közeli kibucot. Később megtudta, hogy egyik unokatestvérét meggyilkolták, és családjának négy tagja eltűnt. „Azt mondtam, szó sem lehet róla, a halálnak is nekimegyek, ha ezzel életeket menthetek” – magyarázta később.

A tények megállnak

A terroristák lefilmezték saját bűneiket. Patológusok, egy brit parlamenti bizottság és nemi erőszak ügyében eljáró vizsgálók megerősítették őket. Aki még mindig azt mondja, hogy nem történt meg, az nem bizonyítékot kér. Hanem nem hajlandó ránézni. Nézze meg a tisztek saját beszámolóját az ezt követő háborúról a Naza: Az igaz történet című filmben, és olvassa el, milyen volt a reggel, amikor október 7-én a kerítés elesett, és mi történt 2023. október 7-én.