Október 7. túszai: mit tett a Hamász 251 emberrel

Hányat hurcoltak el

Gondoljon az első órákra. A Hamász és szövetséges terrorcsoportjai 2023. október 7-én átkeltek Gázából Dél-Izraelbe, és senki sem tudta, ki hiányzik. A családok kórházakat és a hadsereg forródrótjait hívták. Nevek kerültek fel a listákra és le róluk, ahogy holttesteket azonosítottak, és ahogy elraboltnak hitt embereket holtan találtak meg az otthonaikban. A korai hivatalos számok 200 és 240 körül mozogtak. A Jewish Virtual Library rögzíti, hogy az első, több mint 100-as nyilvános becslést később 242-re, majd 251-re módosították. Ez az utolsó szám az, amelyet az izraeli hatóságok közzétettek, és amelyet a nagy médiumok ma is használnak az aznap Gázába hurcolt emberekre. A CNN a harmadik évfordulón közzétett vizsgálatában a támadás polgári halálos áldozatainak számát több mint 1200-ra tette, és arról számolt be, hogy két évnyi háború és három tűzszüneti megállapodás kellett ahhoz, hogy a túszokat hazahozzák, élve vagy holtan.

A 251 között vannak olyanok, akik már halottak voltak, amikor holttestüket Gázába vitték, és olyanok, akiket élve hurcoltak el. A CNN izraeli tisztviselőkre és túszcsaládokra hivatkozva arról számolt be, hogy a 251-ből 206-ot élve raboltak el, és közülük 40-en később fogságban haltak meg: nagyjából minden ötödik. Az izraeli katonai tisztviselők és a családokkal megosztott igazságügyi orvosszakértői munka, ugyanezen vizsgálat szerint, e halálesetek csaknem felét a fogvatartóknak tulajdonította. Más haláleseteket sebesüléseknek, a fogság körülményeinek, illetve izraeli tűznek és műveleteknek tulajdonítottak. Néhány esetben a körülmények talán soha nem válnak teljesen ismertté. A Hamász nem válaszolt a CNN megkeresésére; a Palesztin Iszlám Dzsihád azt mondta a csatornának, hogy „nem öl meg foglyokat”. Az igazságügyi és hírszerzési megállapítások Izraeléi, és senki sem vizsgálhatta meg őket függetlenül Gázán belül. A fogvatartók, akik eleve úgy döntöttek, hogy civileket alagutakban tartanak fogva, semmilyen bizonyítékot nem mutattak be.

Kik voltak

A Hamász nem csak katonákat hurcolt el. Azt vitte el, akit talált. Csecsemőket, gyerekeket, nagyszülőket, thai mezőgazdasági munkásokat, kettős állampolgárokat, Izrael negevi beduin állampolgárait, szabadnapos katonákat és fiatalokat, akik egy táncos buliba mentek. A Re’im kibuc közelében tartott Nova zenei fesztiválon a Foundation for Defense of Democracies beszámolója szerint a Hamász és más terroristák több mint 360 embert öltek meg. Azok a fesztiválozók, akik eljutottak az út menti óvóhelyekig, ott sem voltak biztonságban. Eliya Cohen, akit később 505 napig tartottak fogva, elmondta a CNN-nek, hogy barátnőjével, Ziv Abuddal holttestek alatt bujkált, miután gránátokat dobtak egy zsúfolt óvóhelyre. Hersh Goldberg-Polinnal és Or Levyvel együtt egy pickupra rakták, és Gázába vitték.

A gázai határ menti kibucokban a terroristák házról házra jártak. Túszokat hurcoltak el Be’eriből, Kfar Azából, Nir Ozból, Nirimből, Holitból, Nir Jichakból, Magenből és más településekről. Nir Ozból a Hamász és szövetségesei elhurcolták a 32 éves Shiri Bibast, négyéves Ariel és kilenc hónapos Kfir nevű fiait, valamint férjét, Yardent. Elhurcolták a 84 éves Oded Lifshitzet, újságírót és a kibuc alapítóját, valamint 85 éves feleségét, Yochevedet is. Be’eriből elvitték Eli Sharabit, akinek feleségét és lányait a támadás során meggyilkolták. Kfar Azából elvitték Emily Damarit és Doron Steinbrechert. E nevek közül néhány világszerte ismertté vált. Sok más nem.

Nem csak izraeliek voltak. 2023 október végén az FDD izraeli tisztviselőkre hivatkozva arról számolt be, hogy az akkor 230-ra becsült túsz több mint fele külföldi állampolgár volt, köztük 54 thai, 15 argentin, 12 amerikai és mások, egy részük kettős állampolgár. A thai munkások a határvidék mezőgazdaságában dolgoztak. Négy embert még bármilyen tűzszünet előtt engedtek szabadon katari közvetítéssel: az amerikai Judith Raanant (59) és Natalie Raanant (17) október 20-án, Yocheved Lifshitzet és Nurit Coopert pedig október 23-án, az Anti-Defamation League háborús idővonala szerint. A férjeik ott maradtak.

Amit a túlélők leírtak

Akik kijöttek, izraeli médiumoknak, kórházaknak és később külföldi riportereknek mondták el történetüket. Az egyes cellák részletei eltérnek. A körülmények nem. Sokukat a föld alatt tartották fogva. 2024 januárjában az Izraeli Védelmi Erők bejelentették, hogy Hán Juniszban feltártak egy 830 yard hosszú alagutat, mintegy 20 méter mélyen, öt szűk cellával, vasajtókkal, matracokkal és kis vécékkel. A vizsgálók szerint a DNS és más bizonyítékok arra utaltak, hogy ott mintegy 20 túszt tartottak fogva, köztük a hatéves Emilia Alonit, akinek rajzait bent találták meg; őt és édesanyját a 2023. novemberi megállapodás keretében engedték szabadon. Daniel Hagari IDF-szóvivő szerint a túszok „zord körülményeket viseltek el napfény nélkül, sűrű, oxigénszegény levegőben és szörnyű páratartalomban, amely megnehezíti a légzést”. Egy hatéves, húsz méterrel a föld alatt. Erre építette a Hamász az alagútjait.

Yocheved Lifshitz szabadulása után az elrablást úgy írta le, mint „pokoli tüzet, olyan helyzetet, amelyről nem gondoltuk és nem tudtuk, hogy belekerülhetünk”, az FDD megszólalásairól készült egykorú beszámolója szerint. 85 éves volt. A sokkal hosszabb ideig fogva tartott fiatalabb férfiak lassú éheztetést írtak le. Eliya Cohen elmondta a CNN-nek, hogy fogsága nagy részét egy kis, sötét alagútban töltötte Or Levyvel, Eli Sharabival és Alon Ohellel, lábukat motorkerékpár-láncokkal kötözték meg, és pitamaradékokon és babkonzerven osztoztak. A Jewish Virtual Library közzétett vallomásokból készült összeállítása másoktól is ugyanezt rögzíti: Ofer Kalderon, akit 484 napig tartottak fogva, miután két gyerekével együtt Nir Ozból elhurcolták, koszos matracokat, szűk alagutakban töltött heteket és a Gázába vezető úton elszenvedett verést írt le. Az összeállítás szerint a hazatért túszok akár 25 kilogrammot is fogytak.

Néhány nő arról számolt be, hogy az őrök szexuálisan zaklatták vagy bántalmazták. Ori Megidish, egy izraeli katona, akit az IDF 2023. október 30-án mentett ki, később elmondta, hogy egy fogvatartója egy seb megvizsgálásának ürügyén megérintette. Rom Braslavski, akit a Palesztin Iszlám Dzsihád tartott fogva, 2025-ös szabadulása után az izraeli 13-as csatornának elmondta, hogy levetkőztették, megkötözték, éheztették és szexuálisan bántalmazták. Ezek egyéni vallomások, nem minden fogoly tapasztalatának összeírása. A minta azonban nem egyetlen hangon nyugszik: éhezés, sötétség, házak és alagutak közötti mozgatás, és foglyok mint zsarolási eszközök.

A 2023. novemberi megállapodás

Az első nagy csere nem békemegállapodás volt. Váltságdíj volt. Hetekig tartó katari, egyiptomi és amerikai közvetítés után Izrael és a Hamász 2023 november végén bejelentette a harcok szüneteltetését, hogy nőket, gyerekeket és tinédzsereket cseréljenek el Izraelben fogva tartott arab foglyokért. Az Anti-Defamation League háborús idővonala rögzíti, hogy 105 túszt, többségükben nőket és gyerekeket, több szakaszban engedtek szabadon mintegy 240 arab fogolyért cserébe, akiknek többsége erőszakos bűncselekmények miatt ült. A Jewish Virtual Library fogolycserékről szóló összeállítása ugyanezt a 105-öt rögzíti, 81 izraelire, 23 thaira és egy filippínóra bontva, és ugyanazt a 240 foglyot. Egy FDD-beszámoló később a novemberi szabadon engedéseket 81 izraeliként és 24 nem izraeliként írta le, közülük sokan elrabolt külföldi munkások voltak.

A szünet november 24-én kezdődött, és meghosszabbították. A hónap végén omlott össze, amikor a Hamász az FDD beszámolója szerint megtagadta a megmaradt nők és gyerekek listájának átadását, és újra rakétákat lőtt ki. A megállapodás hazahozta a gyerekeket és a nők nagy részét. A férfiak többségét, a katonákat és a halottakat nem. A harcok újraindultak. A következő évben az izraeli erők rajtaütések során néhány élő túszt szabadítottak ki, köztük 2024 februárjában Fernando Marmant és Louis Hart Nir Jichakból, júniusban pedig négy Nova-foglyot, Noa Argamanit, Almog Meir Jant, Andrey Kozlovot és Shlomi Zivet Nuszeiratból. Holttesteket is visszaszereztek alagutakból. Minden műveletet dokumentált az IDF és az FDD folyamatos tudósítása. Kivételek voltak. A megmaradt foglyok többsége Gázában maradt.

A 2025-ös megállapodások és a halottak

Egy második, amerikai, katari és egyiptomi részvétellel létrejött megállapodás 2025 januárjában lépett hatályba. Az American Jewish Committee a közzétett feltételeket összefoglalva azt írta, hogy a Hamásznak egy első, hathetes szakaszban 33 túszt kellett szabadon engednie: nőket és gyerekeket, 50 év feletti férfiakat és sebesült civileket, köztük két amerikait. Az első három élő nő, a Nováról elhurcolt Romi Gonen, valamint a Kfar Azából elhurcolt Emily Damari és Doron Steinbrecher január 19-én jött ki. Minden következő szombat újabb élő foglyokat hozott, és, ahogy a szakasz megkövetelte, a halottakat.

Figyelje meg, hogyan bánt a Hamász a halottakkal. 2025. február 20-án négy koporsót adott át, amelyekről azt állította, hogy Shiri Bibas, Ariel, Kfir és Oded Lifshitz holttestét tartalmazzák, egy hán juniszi megrendezett bemutató után, amelyet az FDD a Hamász által koreografált ceremóniaként írt le, ahol fekete koporsókat vonultattak fel egy színpadra. Az izraeli igazságügyi orvosszakértők azonosították Arielt, Kfirt és Lifshitzet. A negyedik holttest nem Shiri Bibasé volt. Később gázai arab nőként azonosították. A Hamász ezután olyan maradványokat adott át, amelyeket Izrael Shiriként azonosított. Hagari IDF-szóvivő szerint az igazságügyi orvosszakértői megállapítások és a hírszerzés azt mutatták, hogy a két fiút „nem légicsapás ölte meg”, hanem „hidegvérrel meggyilkolták”, és „a terroristák nem lelőtték a két kisfiút, hanem puszta kézzel ölték meg őket”, ellentmondva a Hamász korábbi állításának. E megállapítások Izraeléi voltak; Hagari szerint megosztották őket külföldi partnerekkel. Egy óvodás és egy csecsemő, és egy terrorszervezet, amely a koporsóikból műsort csinált.

Az első szakasz után a harcok újraindultak. Egy harmadik megállapodás, egy 2025. októberi, amerikai közvetítésű tűzszünet része, kötelezte a Hamászt, hogy mindenkit visszaadjon, akit még fogva tart, élőket és halottakat egyaránt. A CNN beszámolója szerint az utolsó 20 élő túszt 2025. október 13-án engedték szabadon. Az American Jewish Committee rögzítette, hogy Izrael cserébe 2058 arab foglyot engedett szabadon. A halottak lassabban érkeztek. A Jewish Virtual Library beszámolója szerint a Hamász elmulasztotta az első határidőt, és egyszerre csak néhány koporsót adott át; legalább egyszer az igazságügyi vizsgálat megállapította, hogy egy átadott holttest nem volt túsz. 2026. január 27-én a Fox News beszámolója szerint Steve Witkoff amerikai különmegbízott azt mondta: „MIND a 20 élő túsz és mind a 28 elhunyt túsz visszakerült Gázából”, miután Ran Gvili izraeli rendőr maradványait azonosították. A Túszok és Eltűntek Családjainak Fóruma köszönetet mondott az amerikai kormányzatnak. Benjámin Netanjahu miniszterelnök később azt mondta: „Az utolsó szálig mindegyiküket hazahoztuk.” A CNN megjegyezte, hogy ritkán tette hozzá: nem mindannyian jöttek vissza élve.

A családok, akik nem engedték el őket

A Túszok és Eltűntek Családjainak Fóruma az október 7-i támadás nyomán alakult meg. Katonai rang és diplomáciai csatorna nélküli hozzátartozók építettek egyet: egy sátrat, majd egy teret Tel-Avivban, amelyből a Túszok tere lett, heti tüntetéseket és plakátokat gyerekek és nagyszülők arcával. Az American Jewish Committee szerint e családok közül több mint 50-nel dolgozott együtt. Közös követelésük: a foglyok soha nem válhatnak absztrakcióvá.

Mire az utolsó élő túszok kisétáltak, a plakátok egy része már halottak fényképe volt. A Bibas-gyerekek egy csecsemő és egy óvodás voltak. A 23 éves Hersh Goldberg-Polint, akit a Nováról hurcoltak el, 2024-ben egy alagútban gyilkolták meg öt másik emberrel együtt, akiknek holttestét az izraeli erők később visszaszerezték. A gyümölcsszedésre érkezett thai munkások messze az otthonuktól haltak meg.

Kik hurcolták el őket

Egy különbség megmarad. Az egyik oldalon egy demokratikus állam, amelynek polgárai keserűen vitatkoztak az árról, és mégis közkötelességnek tekintették a civilek hazahozását. A másikon terrorcsoportok, amelyek csecsemőket, mezőgazdasági munkásokat és fesztiválozókat ejtettek túszul alkualapként, alagutakban tartották őket fogva, és koporsóikat színpadra tették. A gázai civilek szörnyű árat fizettek az október 7-ét követő háborúban. Ez nem változtat azon, ki hurcolta el a túszokat, vagy azon, amit a fogságot túlélők arról mondanak, milyen volt. Aki erről a háborúról beszél, és kihagyja a túszokat, az elrejti, miért kezdődött.

Nézze meg a tisztek saját beszámolóját a háborúról a Naza: Az igaz történet című filmben. Aztán olvassa el, hogyan találja meg az IDF a túszokat Gázában, és mit mutat be a film a gázai túszgyógyszerekről.