# Mit akar a BDS, alapítói saját szavaival

A 2005-ös BDS-felhívás és Omar Barghouti saját szavai Izraelt mint zsidó államot veszik célba, nem egy politikát. Ezért nevezi sok kormány diszkriminatívnak a BDS-t.

## A lényeg

- 2005. július 9-én arab szervezetek bojkottfelhívást adtak ki, amely magában foglalja a menekültek Izraelbe való „visszatérési jogát” (Foundation for Defense of Democracies).
- A BDS alapítója, Omar Barghouti azt mondta: „Ellenzünk egy zsidó államot Palesztina bármely részén” (amerikai képviselőház, H. Res. 246, Jewish Virtual Library).
- A Jewish Virtual Library 38 amerikai államot számol, amelyekben törvények, rendeletek vagy határozatok igyekeznek visszaszorítani Izrael bojkottját.
- 2019 májusában a német Bundestag kimondta, hogy a BDS módszerei antiszemiták, és „Ne vásárolj” taktikáját a zsidók elleni náci jelszóhoz hasonlította (Foundation for Defense of Democracies).

A Bojkott, Kivonás és Szankciók (BDS) kampány arra kéri a fogyasztókat, egyetemeket, egyházakat, szakszervezeteket, cégeket és kormányokat, hogy szigeteljék el Izraelt, amíg az nem teljesíti politikai követelések egy rögzített listáját. Szervezői ezt erőszakmentes nyomásgyakorlásnak nevezik, a dél-afrikai apartheid elleni küzdelem mintájára. Rendben. Ne a jelszavai alapján ítélje meg. Az alapító szövege és legismertebb alapítójának dokumentált szavai alapján ítélje meg. Ezek a dokumentumok nem egy kormány vagy egy telep ellen tiltakoznak. Olyan feltételeket szabnak, amelyek, ha szerzőik meghatározása szerint teljesülnének, véget vetnének Izraelnek mint zsidó nemzetállamnak.

## Mit mond valójában a 2005-ös felhívás

2005. július 9-én arab csoportok koalíciója kiadta a palesztin civil társadalom BDS-felhívását. A Foundation for Defense of Democracies rögzíti a három követelést. Először: annak megszüntetése, amit a felhívás „minden arab föld” megszállásának és gyarmatosításának nevez, és a ciszjordániai elválasztó fal lebontása. Másodszor: Izrael arab állampolgárai „teljes egyenlőségének” elismerése. Harmadszor: „a palesztin menekültek otthonaikba és tulajdonukba való visszatérési jogának tiszteletben tartása, védelme és előmozdítása”, amely megfogalmazást a felhívás egy 1948-as közgyűlési ajánláshoz köti ([FDD](https://www.fdd.org/wp-content/uploads/2020/01/fdd-report-war-by-other-means-a-history-of-anti-israel-boycotts-from-the-arab-league-to-bds.pdf)).

A harmadik követelés a sarokpont, és a nyugati közönség ritkán hallja megmagyarázva. A BDS a visszatérést, a menekültstátuszt igénylő későbbi generációk számára is, nem alku tárgyát képező beutazási jogként kezeli Izraelbe, az 1949-es fegyverszüneti vonalakon belül. Számoljon utána. Az FDD magán a BDS oldalán közzétett adatokra hivatkozva több mint 7,25 millió arab menekültként leírt emberről írt, szemben a mintegy 6,7 millió zsidóval és 1,9 millió arabbal, akik izraeli állampolgárok. Omar Barghouti saját könyvében ragaszkodik mindazok korlátlan visszatéréséhez, akik ezt a státuszt igénylik, beleértve az 1948-ban távozottak leszármazottait is. Az FDD következtetése: egy ilyen visszatérés egy zsidó többségű demokráciát egy újabb arab többségű állammal váltana fel. Barghouti a demográfiai ellenvetést annak védelmeként utasítja el, amit ő gyarmati rendnek nevez. Ez nem félreértés. Ez maga a vita (FDD).

Az első követelés is messze túlmutat Ciszjordánián. A felhívás soha nem határozza meg, mit jelent „minden arab föld”. Az FDD megjegyzi, hogy „minden” ilyen föld feletti izraeli ellenőrzés megszüntetése azt sugallja, hogy az izraeli ellenőrzés még az 1949-es vonalakon belül is illegitim. Így ha Izrael kivonulna arról a területről, amelyet az izraeliek [Júdeának és Szamáriának](https://nazadocumentary.com/hu/blog/what-is-judea-and-samaria) neveznek, a kampány saját háromrészes mércéje szerint az sem lenne elég.

## Az alapítók, saját szavaikkal

Omar Barghouti, aki Katarban született arab szülőktől, 2004-ben részt vett az Izrael Akadémiai és Kulturális Bojkottjáért Folytatott Palesztin Kampány (PACBI) elindításában, és a BDS fő nyilvános arca ([Influence Watch](https://www.influencewatch.org/person/omar-barghouti/)). A Palesztin BDS Nemzeti Bizottság (BNC) 2007-ben alakult Rámalláhban a munka összehangolására. Sok kutató az elszigetelési stratégiát még korábbra, a 2001-es durbani konferencia civil fórumára vezeti vissza, amely „Izrael teljes és totális elszigetelésére” szólított fel ([FDD](https://www.fdd.org/wp-content/uploads/2020/07/fdd-monograph-boykott.pdf)).

Barghouti soha nem fogalmazott rejtélyesen. Az Egyesült Államok Képviselőháza a 2019. július 23-i H. Res. 246 határozatban idézte őt: „Ellenzünk egy zsidó államot Palesztina bármely részén. Egyetlen palesztin, egyetlen racionális palesztin, aki nem árulta el az ügyet, soha nem fog elfogadni egy zsidó államot Palesztinában” ([Jewish Virtual Library](https://www.jewishvirtuallibrary.org/house-passes-resolution-opposing-boycott-against-israel-h-res-246)). Ugyanennek a könyvtárnak a megszólalásaiból készült összeállítása rögzíti, hogy egy egyállami megoldás „egységes állam lenne, ahol a zsidók értelemszerűen kisebbségben lesznek”, és hogy ha a menekültek a BDS feltételei szerint térnének vissza, „a palesztin kisebbség palesztin többséggé válik abban, amit ma Izraelnek neveznek” ([JVL](https://www.jewishvirtuallibrary.org/bds-in-their-own-words)). Ahmed Moor, BDS-szószólóként írva, egyetlen mondatban fogalmazta meg: „A BDS valóban a zsidó állam végét jelenti.” Senki sem parafrazálja őket. Ezek az ő szavaik.

Az Anti-Defamation League ezt a dokumentációt használja arra, hogy elválassza a BDS-t az olyan nyomásgyakorlástól, amely tárgyalásos kétállami megoldásra irányul. Amikor két magát cionistának valló tudós a bojkottot egy arab állam melletti zsidó állam megmentésének eszközeként támogatta, Barghouti elutasította őket, mert megpróbálták „kisajátítani” a BDS-t. Az ő értelmezésében a probléma nem csak Izrael 1967 utáni jelenléte. Hanem Izrael létezése zsidó államként ([ADL](https://www.adl.org/resources/article/think-twice-jumping-bds-bandwagon)).

## Eredmények, kudarcok és a gazdasági mérleg

A BDS-nek vannak taktikai győzelmei: diákönkormányzati határozatok, néhány egyházi és szakszervezeti szavazás, kulturális helyszínekre gyakorolt nyomás, és néhány vállalati döntés ciszjordániai tevékenységekről. Ezek az epizódok valósak, és a mozgalom hirdeti őket. Nem hozták el azt az elszigetelést, amelyet a 2005-ös felhívás követelt. A Jewish Virtual Library kampánytörténete arra a következtetésre jut, hogy a kampány nem volt hatással Izrael politikájára, és jelentéktelen hatással volt Izrael gazdaságára, miközben az amerikai–izraeli kereskedelem erős maradt, az általa vizsgált időszakban több mint 38 milliárd dollárnyi együttes importtal és exporttal ([JVL](https://www.jewishvirtuallibrary.org/bds-movement)).

És ki fizet, amikor mégis működik? Ahol cégek áthelyezték üzemeiket, a júdeai és szamáriai arab munkások olykor elveszítették állásukat. A SodaStream egy ciszjordániai telephelyen izraelieket és helyi arabokat foglalkoztatott, aztán a Negevbe helyezte át a termelést, és a BDS az áthelyezés után is tovább támadta a céget. Izraeli tisztviselők és egyes üzleti vezetők az ilyen eseteket annak bizonyítékaként idézik, hogy a kampány éppen azoknak árt, akiket állítása szerint képvisel ([FDD](https://www.fdd.org/analysis/2020/01/20/war-by-other-means/)).

Tudományos társaságok fogadtak el Izrael elleni bojkottokat, köztük az American Studies Association 2013-as szavazása. Az egyetemek nagy számban megtagadták, hogy kövessék őket: az FDD megjegyzi, hogy 2007-ben több mint 450 főiskolai és egyetemi elnök írt alá egy nyilatkozatot az akadémiai bojkottok ellen, a Jewish Virtual Library pedig rögzíti, hogy nem kevesebb mint 250 egyetem képviselői utasították el Izrael vagy izraeli akadémiai intézmények bojkottját (FDD). Még Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke is azt mondta 2013-ban Dél-Afrikában, hogy nem támogatja magának Izraelnek a bojkottját, miközben másokat a telepek bojkottjára kért. A Palesztin Hatóság és a BDS nem ugyanaz a projekt (FDD).

## Miért nevezik diszkriminatívnak a kormányok

A nyugati kormányok az Izrael elleni, állampolgárságon alapuló bojkottokat ugyanúgy kezelték, mint a régebbi arab ligás bojkottot: a kereskedelemben megnyilvánuló diszkriminációként, nem szokásos ellenvéleményként. A Jewish Virtual Library 38 amerikai államot számol, amelyekben törvények, végrehajtási rendeletek vagy határozatok igyekeznek visszaszorítani az Izraelt bojkottáló cégekkel kötött közbeszerzési szerződéseket vagy az azokba történő befektetéseket. 2023-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nem vállalta az Arkansas Times kontra Waldrip ügy tárgyalását, így hatályban maradt a 8. kerületi fellebbviteli bíróság ítélete, amely szerint Arkansas beszállítói nyilatkozatról szóló törvénye az adott ügyben alkalmazva nem sértette az első alkotmánykiegészítést ([JVL](https://www.jewishvirtuallibrary.org/anti-bds-legislation)). A H. Res. 246 ellenezte a BDS-t, miközben megerősítette az amerikaiak jogát bármely kormány, így Izrael kormányának bírálatára is, és 2019. július 23-án 398–17 arányban fogadták el ([JVL](https://www.jewishvirtuallibrary.org/house-passes-resolution-opposing-boycott-against-israel)).

A német Bundestag 2019. május 17-én határozatot fogadott el, amely kimondta, hogy a „BDS-mozgalom érvei és módszerei antiszemiták”. A szöveg szerint a BDS taktikái „elkerülhetetlenül a »Kauft nicht bei Juden!«, azaz »Ne vásárolj zsidóktól!« náci jelszóval való asszociációkat keltenek”. A szavazás politikai volt, nem büntető törvénykönyv, és jogilag nem volt kötelező (FDD). Franciaország legfelsőbb bírósága 2015. október 20-án helybenhagyta azoknak az aktivistáknak az elítélését, akik izraeli áruk bojkottjára szólítottak fel egy szupermarketben, és a felhívást nemzeti származáson alapuló diszkriminációra való uszításként kezelte ([AJC](https://www.ajc.org/news/how-france-made-boycotting-israeli-products-illegal)). A nemzeti törvényhozások és bíróságok nem kezelték a BDS-t szokásos ellenvéleményként.

A diszkrimináció vádja nem az izraeli politika bírálatának elhallgattatásán múlik. Egy kettős mércén és egy végcélon alapul. A világ összes visszaélésekkel vádolt állama és az összes, egy nép által meghatározott nemzet közül a BDS a zsidó államot emeli ki gazdasági és kulturális büntetésre, és az izraeli egyetemeket, művészeket és civileket legitim célpontként kezeli. A H. Res. 246 kimondta, hogy a mozgalom „nem ismeri el, és számos támogatója kifejezetten tagadja a zsidó nép nemzeti önrendelkezési jogát”. Sok kormány itt húzza meg a határt. Egy politika elleni tiltakozás szokásos dolog. Egy kampány, amelynek alapítói elutasítják a zsidó szuverenitást „Palesztina bármely részén”, más.

## Október 7. után

2023. október 7. után a határt lehetetlen volt nem észrevenni. A BDS értelmezésében a Hamász terrorszervezet mészárlása és az azt követő városi háború újabb okot adott Izrael elszigetelésére. Az FDD rögzítette, hogy a kampány dicsérte „a fegyveres ellenállás jogos alkalmazását az elnyomók katonái és civiljei ellen”, ahelyett hogy a béke akadályának tekintette volna egy olyan mozgalmat, amely Izrael mint zsidó állam megszüntetése mellett kötelezte el magát ([FDD](https://www.fdd.org/analysis/2023/10/13/the-bds-campaign-embraces-hamas-massacre-and-the-world-will-remember/)). Ha az IDF célzási gyakorlatát azoktól akarja megismerni, akik végrehajtották, nem pedig a kampány összefoglalójából, nézze meg a [Naza: Az igaz történet](https://nazadocumentary.com/hu/film) című filmet, és olvassa el írásunkat [a népirtás vádjáról](https://nazadocumentary.com/hu/blog/the-genocide-claim).

A próba egyszerű: a 2005-ös felhívás ma is érvényes, olvassa hát úgy, ahogy meg van írva. Aztán kérdezze meg bárkit, aki aláírja, Izrael melyik részét hagyná meg. Barghouti már válaszolt: „egyetlen részét” sem.